Zsömi

Olvassa el Zsömi történetét

Zsömi története

Zsömi

2010. Július: hónapokig csak bolyongtam Kiskőrös utcáin, végül az éhségtől és a fáradtságtól össze estem az út szélén. Nem volt már erőm tovább menni, feladtam. Nemsokára rám találtak, így kerültem én is az alapítvány gondozásába.

Zsömi

Napokig csak feküdtem a gyengeségtől és fáradságtól, küzdöttem az életemért. Végül gondozóim kitartó ápolásával és szeretetével felépültem és, Zsömi lett belőlem.

Így teltek a heteim, hónapjaim, éveim gondozóimmal és kutyatársaimmal:

Nagyon sok kutyatársam fordult meg mellettem, láttam, amikor ide kerültek hozzánk, láttam, ahogy felépültek, meggyógyultak, és láttam, amikor elvitték őket, mert szerencsére sokuknak sikerült már gazdára találnia, de engem valamiért „nem látott” meg senki. Amikor már végleg beletörődtem a sorsomba, történt valami:

2011. december 17-én egy esős napon négy idegen jelent meg "nálunk".
Simogattak, szeretgettek engem, sőt még finom falatokat is kaptam tőlük, de nem tudtam, hogy mit akarhatnak tőlem? Sokáig itt voltak, szeretgettek engem, aztán végül beraktak az autójukba, közben gondozóim ölelgettek, puszilgattak, simogattak és beszéltek hozzám, de nem értettem, hogy mi történik körülöttem. Akkor láttam Őket utoljára.
Ezután egy hosszú utazás várt rám, izgatottan és türelmetlenül vártam, hogy mi fog történi velem.
Végül megérkeztünk valahova, de hova is? Most megmutatom nektek:

Zsömi

Karácsonyfa alá kerültem.

Ők az új családom.

Zsömi

Amikor beosonok a konyhába.

Zsömi

"SZERETLEK!"

Zsömi

Egy fárasztó nap után!

Zsömi

Anyukámmal

Új taggal bővült a családunk

Zsömi Zsömi Zsömi Zsömi Zsömi Zsömi Zsömi Zsömi Zsömi Zsömi Zsömi

Vacsoraosztáskor

Zsömi Zsömi Zsömi
Zsömi
Kedves Gondozóim!
Köszönöm nektek, hogy megmentettetek engem, szeretettek és gondoskodtatok rólam. Köszönöm, hogy kitartottatok mellettem, és esélyt kaphattam arra, hogy végre nekem is igazi, szerető családom legyen. Hálás szívvel gondolok rátok, és nagyon hiányoztok nekem, hiszen sokáig ti voltatok az én családom.
De most már ne aggódjatok értem, mert úgy érzem, hogy végre HAZA ÉRTEM.
Drága Családom!
Voltak, akik szerettek engem, de voltak, akiknek nem kellettem.
Ti eljöttetek értem, és befogadtatok engem. Köszönöm nektek a meleg otthont, a finom falatokat és a sok-sok törődést, amit nap mint nap kapok tőletek. Bocsánat, ha néha sokat ások, és közben átrendezem a kertet, vagy megrágok dolgokat, de ígérem, hogy hűséges társatok leszek ameddig csak élek, mert nálatok végre OTTHON ÉRZEM magam.

Köszönöm:
Zsömi


Ui: Többször kaptam új gazdát, de rövid időn belül vissza vittek a "nem vált be" felirattal a nyakamban. Nem tudom miért, de nem voltam elég jó nekik. De végre, hosszú idő után nekem is sikerült.
Mégiscsak lehet egy utcáról befogadott kóbor kutyát is szeretni?

Zsömi másfél évig volt alapítványunk kitartó tagja. Mint minden kutyus ő is egy egyéniség volt számunkra, hosszú ittlétét igyekeztünk minél szebbé tenni. Sajnos többszöri megbeszélés tárgya volt az Ő sorsa, hiszen aggódtunk, hogy mennyire tudja még tolerálni a bezártságot úgy, hogy szellemileg is ép kutyus maradjon. A legjobbat szerettük volna neki, és mindenki szerencséjére 2011. december 17 -én sikerült örökbe adnunk. Ezért külön köszönet a Plavecz családnak, illetve minden örökbe fogadó gazdinknak.

Alapítványi tagok